Figyelem! Ebben a cikkben nagyon sokszor hangzik majd el a „fut” kifejezés számtalan alakjában… Ha megírod, hogy hányszor írtam le –mostmárténylegnemíromle – azt a bizonyos szót a lent említett e-mail címre, akkor együtt neki is futhatunk a tornateremben a találatok számával megegyező köröknek. Fussunk neki! Már megint leírtam… Fene egye meg!

A futás sport? Vagy esetleg az agy kikapcsolásának egy segédeszköze? Van, aki fut, mert kötelező. Van, aki fut, mert szeret futni. Van, aki fut, mert kötetlenné teszi az élvezet. Mindenkinek egy kicsit mást jelent, de egészen pontosan miért is jó futni a tanórai kötelező kilométereken kívül? Ha valaki egyedül fut, üresség veheti körül, kikapcsolhatja az agyát. Erről az ürességben való futásról ír Murakami Haruki japán író és műfordító a „Miről beszélek, amikor a futásról beszélek?” című memoárjában.

A naplószerűen felépített élettörténetet buzdításképpen írja az olvasóknak, hogy miért jó a futás, úgy is, mint hobbi, és úgy is, mint versenyszerű tevékenység. Nem ajánlani akarja, hogy fussunk. Csak akinek erre van igénye, arra akar hatni, hogy miért ne hagyja abba, és kitartóan űzze ezt a tevékenységet, amikor csak tudja, illetve alkalma van rá. Továbbá mesél élettörténetéről, hogyan lett egy jazz klub tulajdonosból főállású író. Beszél még a lemezgyűjtő szenvedélyéről, zenéről, kifejezetten, hogy miket hallgat futás közben.

Szól ez a könyv a nagy igazságokról, hogy számára miért a részvétel a fontosabb. A stressz alatt végzett versenyszerű testmozgásról. Hogy miként hatott teljesítményére, amikor más sporttal elegyítette a hosszútávú futást. 33 éves kora óta indult ő számtalan maratonon. Egy ultramaratont, és több triatlont is végigcsinált. Úgy érzi, hogy ha a hosszútávú, kitartó futásig eljutunk, megérkezünk az ürességbe, akkor érezhetjük legközelebb magunkat a kiteljesedéshez. Viszont a kitartáshoz elengedhetetlen egy határozott belső erő, és saját magunk motiválása, amiket a futók mantrákkal szoktak megvalósítani. Megválaszthatjuk, hogyan is állunk hozzá, ha magunknak azt ismételgetjük, hogy nem fog sikerülni, akkor tényleg rááll a szervezet, és feladja. Ha viszont a kibírás mellett döntenénk, akkor lelkünket pozitív gondolatokkal megnyugtathatjuk, és bírni fogjuk a távot.

Összességében a könyv egy remek napló-regény, amely kifejezi, hogyan is függ össze a test a lélekkel. Merem ajánlani a futás szerelmeseinek, és akiket érdekel a regényírás, továbbá az ezzel járó írói életmód. Rengeteg motivációt lehet meríteni az olvasmányból. Húzzátok fel a nyúlcipőt!

E-mail cím, a helyes válaszoknak: futoktehatvagyok@gmail.com

Forrás: instagram.com