Discord

Csatlakozz!

× Kezdőlap Rólunk Discord Jelentkezz!
A Jedlik sulival kapcsolatos információkat mutatja be ez a téma.
Programozással kapcsolatban lévő híreket és tutoriálokat találsz itt. A legjobb téma!
Globális híreket és történéseket tartalmaz.
Tudományos témába tartozó cikkek. Felfedezések, találmányok, érdekességek.
Vicces és humoros cikkeket is készítünk, ezek kerülnek ide.
Az iskolában zajló mindennapi eseményeket mutatjuk be. Valamint, az egyes kitüntetéseket, díjakat, eredményeket és az irodalmi műveket is itt találod.
Tartalmazza a videójáték, film és sorozat témákat.
A helyi történéseket mutatja be ez a kategória.
űrturista
Melyik nap is lehetett? Szerintem úgy vasárnap, a fiú hangulatából kiindulva. Budapestről esett haza a késő délutáni órákban. Beszaladt a kiskapun az autóból, mert szemerkélt ez eső. Egyébként sötét volt, úgyhogy már a macskáknak sem volt kedvük odamenni nyávogni az újonnan érkezett árnyalakhoz. De ő sem várta el, hogy körbedörgölőzzék az állatok. Nyitotta az ajtót, nem vett észre semmi különöset, csak örült, hogy egyedül lehet e délután, illetve estén. Szülei nélkül üres volt a ház.

Automatikusan bezuhant a szobájába, és szokása szerint bekapcsolta a számítógépet. Kiszaladt enni a konyhába. Nem érezte magáénak a helyiséget, amikor egyedül volt benne, márpedig ilyenkor még egyedül lehetett. Megette, amit meg kellett, kiflit, meg egy perecet. Igyekezett a nagy semmiből a kuckójába, hogy kiadhassa magából a megmaradt energiát, ez nála az értelmezhetetlen ugra-bugrálást jelentette, csak szaladgál, és beleolvad a zenébe. Hangos volt a muzsika, hifiről kapcsolta. Elárasztotta a szobát a láthatatlan kotta, így próbálta kitölteni a nagy vákuumot. Vádlija teljes kifáradásáig bukdácsolt át az akadályokon, amik elébe kerültek. Ebben a zenehallgatós intervallumban történt az, ami a fiú életében meghatározó eseménynek minősül az elkövetkezendő időben. Az egyedülléte emlékeztette, hogy kéne valamit csinálni. El lehet képzelni, hogy mit akart… Olvasni. Két órán át belefeledkezett a könyv történetvilágába, viszont egyszer csak megzavarta a kívülről jövő zörgés. Ezeket a macskák szokták kiadni, ha fel lettek zárva a padlásra, vagy ha lenn ragadtak a pincében. A nap már estére állt, nem volt sok kedve megetetni a házikedvenceket, a kinti hőmérséklet miatt. Számítógépezett, de már unta az ismétlődő információkat.

Nyolc óra. Átgondolta, hogy még van két órája az elegendő alvás eléréséhez. Leakasztotta a fürdőköpenyét a fogasról, érezte, hogy éhes maradt, mert eltelt már pár óra az ebéd óta. Rávette magát, hogy megnyissa a macskakaját, és öntsön a táljukba. Utána tervezte a vacsorát. Valami egyszerűt és gyorsat szeretett volna. Előkészült, és háttérzenét kapcsolt, de most persze halkabban, mint amikor futkározott. Megint megzavarta a szűnni nem akaró zörgés, gondolta, hogy a másik cica volt, mert etetésnél csak egy jött oda, és kettő van összesen. Lehet, hogy őt tényleg felzárták. Kinyitotta a feljáró ajtaját, hívogatta őt, de semmi, nem is onnan szólt a kopogás. Már nem nagyon érdekelte, éhes volt, aludni akart. Visszament, és figyelt. Meglátta, hogy az ablakban valami mozog, nem értette, hogy mit keres olyan magasan az a hülye állat.

Sóhajtott. Nagy nehezen felállott, nem hitte, hogy lelkileg fel kellett volna készülnie a látványra. Nekivágott a majdnem 3 méteres túrának, odalépett a hátulról megvilágítatlan ablakhoz. Megdöbbenésükben csak nézték egymást, nem értették a helyzetet. Próbálta rekonstruálni a múltban bekövetkezett baleset folyamatát. Mert egy galamb hánykolódott a vértenger üvegszilánk-hullámai között. Ijedten pislogott, mint az anya nélküli kisgyermek. Kihullott tollai fennakadtak a pókhálókon. Beszélt a fiúhoz: „Eddig egyedül tűrtem az űrben, és most bárki jöhetne már.” A gyerek nem hallotta a galamb kiáltásait. Kétségbeesett, felnézett az ablakra, látta, hogy a külső üvegpanel nem áll éppen a helyzet magaslatán épség szempontjából. Hívta szüleit, mert a bajba esett madár folytonos kopácsolásával nem akarta kockáztatni a belső üvegréteg akkori, jó állapotát. Tanácsot adtak a nagy emberek: „Ki kellene venni!” Sejtette, hogy ezt fogják mondani, de ezt el akarta kerülni. Vert a szíve, mint az apátság harangja. Letette a telefont, egyből hívta a „lelkisegély szolgálatot”. Ez esetben ők, a barátai voltak. Kellett a segítség, mert remegett, ahogy árván nézett rá a galamb. Ő is bíztatta a fiatalurat: „Ugye nem hitte el senki, hogy meghalni muszáj!?” Könyörgése non-verbálisan jutott csak el hozzá. A szárnyas magabiztos volt, de szorongott a helyzettől. Az akcióterv elkészítése kötelezővé vált. A legény írtózott a szárnyasoktól, de úgy mindegyiktől, ez nem könnyítette meg a dolgát. El kellett pakolnia a párkányról, hogy kifele menet ne kelljen átnyúlnia muskátlikon és a cipőspolcokon. Előkerült a gumikesztyű. Ajánlották neki, hogy leterítve emelje meg az állatot. Talált egy használhatatlan trikót, úgy vélekedett róla, hogy jó lesz, mert piros, így nem fog látszani a vér utólag. Koncepció a következő volt: rádobja a rongyot, és egyből rámarkol a lényre.

Beszívott egy nagy adag levegőt, és elindította a kezével együtt a portörlő ruhát. És amint megfogta, ki is menekült a kezei közül. Megpróbálta még egyszer, most sem sikerült. A madár sokkot kapott a fiú másodszori bénasága miatt: „Az én őrangyalom egy barom, elzavartam már rég.” és szárnyával legyintett felé, hogy ezt inkább ne erőltesse. Még utoljára rikácsolt egyet: „Engem ne mentsen meg senki, akit én nem szeretnék!” Késő volt, már közeledett felé a lepedő. A kéz csak később érkezett, erre nem tudott úgy felkészülni, mint az előzőekre. Most megvolt. Tényleg! Szedte a lábát a magát már férfinek érző egyén, vitte a szerencsétlent. Szabadította kifelé a hideg, idegen házból a természetbe. Szaladt a kis csomaggal a szomszéd udvarba, mindeközben nyugtatta a galambot. Ott voltak, megérkeztek. Letette. Kérdezte, hogy jól meg lesz-e a jövőben. Nem érdekelte az állatot ez a fajta érzelgősség, totyogott fel a beton járdaelemeken. A fiú megunta nézni a szenvedését, így visszament a házba, úgy érezte, elintézte a dolgát. Megmentette! Nyugodt volt, így a tett után. Még belefért az estéjébe a gyors fürdés, és a mosakodás. Teljes lelki nyugalommal dőlt be az ágyába, és tévképzeteivel elmúlt az a nap is életéből.

Ezek mellett csak azt nem vette észre, hogy míg a galambot nyugtatta, csak önmagán segített. És amíg azt a csöpp kis állatott kiszabadította, azzal is csak magát mentette ki a helyzetből.
Vissza

Tudnivalók

Hidvégi Sebő
2019.12.03.
11/E