Discord

Csatlakozz!

× Kezdőlap Rólunk Discord Jelentkezz!
A Jedlik sulival kapcsolatos információkat mutatja be ez a téma.
Programozással kapcsolatban lévő híreket és tutoriálokat találsz itt. A legjobb téma!
Globális híreket és történéseket tartalmaz.
Tudományos témába tartozó cikkek. Felfedezések, találmányok, érdekességek.
Vicces és humoros cikkeket is készítünk, ezek kerülnek ide.
Az iskolában zajló mindennapi eseményeket mutatjuk be. Valamint, az egyes kitüntetéseket, díjakat, eredményeket és az irodalmi műveket is itt találod.
Tartalmazza a videójáték, film és sorozat témákat.
A helyi történéseket mutatja be ez a kategória.
„Bár lennétek ily bűnösök mindnyájan..."
Karácsony volt, pontosabban Szenteste. Az öregúr és a családja – szerencsésen összegyűlt három generáció erre a szép ünnepre- körbeállta a frissen felállított karácsonyfát, ami direkt nordmann típusú fa volt, mert nem szúr annyira, mint a lucfenyő, így a gyerekes családoknak ez kedvezőbb. Az ajándékkicsomagolásnak volt itt az ideje, természetesen először a gyermekek szaladtak a fához a felnőttek lába között utat törve, botladoztak át az ülőalkalmatosságokon, hogy eljussanak a céljukig. Nagy igyekezettel elkezdték széttépni a csomagolásokat, amit a szülők előző nap tettek az ajándékokra, amikor a lurkók a nagyszülőknél voltak megőrzésen. Idén megfogadták, hogy jövőre nem pazarolnak, és hanyagolni fogják a csomagolást, így környezetkímélőbbek lesznek, meg amúgy is olyan rohadt drága manapság a jó minőségű csomagolópapír. Az idei évben jó gazdag volt a Jézuska, mert egyetlen pár zokni sem került elő, amin valami vicces karácsonyfa van, vagy egy nonfiguratív bejgli. Nem volt sírás. A kamaszkort megélő utód sem kötött pulcsit kapott a nagyszülőktől, megkapta a várva várt ikszbokszát, és hozzá a frissen megjelent lövöldözős játékot. Nem díjazta az anya, hogy ilyen játékot kapott, de nem mondta meg a mamának, akit elküldött a papa a Médiamárkba. Meg a mamának akkor jutott eszébe, hogy otthon hagyta a szemüvegét, így aztán csak valamit levett a polcról, amit még megtalált, mert a fiú lerajzolta a bolt alaprajzát, és az útvonalat, hogy merre is kell menni majd, ha belép a morcos biztonsági őr melletti „mindenértcsipogós” kapun. A család már idős tagjai – ide kell érteni minden 20 évnél idősebb embert- még mindig csak nézték a fiatalok boldogságát, és beszélgettek, hogy nem kellett volna ennyit költeni, közben ki-kinézegettek az ablakon, és ők is örültek, hogy újra fehér karácsonyt láthatnak, persze tudták, hogy holnapra elolvad, mert az istenért nem akar mínusz lenni kint a hőmérséklet. Ezen főleg az apa bosszankodott, mert bent simán lemegy a hőmérséklet fagypont alá, és tüzelnie kell, mint az állat. A fiatalok pont a morgása közben hagyták abba a meglepetések bontását, jöhettek a felnőttek, így az apa témáját gyorsan elterelte az izgalom, hogy ő vajon mit fog kapni.

A jelen lévő generációk középmezőnye következett, és utánuk következtek a matuzsálemi kort megéltek. A papa kicsit lemaradt, és elgondolkozott, hogy mennyire egy egységnek lehet tekinteni ezt a családot, ami az ünnepekre így összeforrott. Mielőtt követte volna a többieket, gondolta kimegy egy kicsit levegőzni, mert ugye az apa nagyon bedurrantotta a kazánt a kamrában. Kiért a teraszra, viszont így csak a hideget érezte, lement a füves részre, és egyből megérintette az arcát egy hűvös esti fuvallat.

Ekkor ébredt fel az álmából, és vette észre a körülményeket. A Nyírpalota úton feküdt egy buszmegálló padján. Az idő szerint már hajnalodott, de a nap nem jelentkezett még szolgálatra, és még az éjszakai járatok mentek az utakon, a 979-es busz pont akkor állt meg előtte. A busz hozta a második szellőt. Felült az idős ember, és nagyon elszomorodott, amint feleszmélt, hogy nem abban a kellemes világban él, mint ahogy azt elképzelte. Valamivel karácsony után lehetett. Egy kóbor macska járt csak arra ilyenkor, odament az idős emberhez, megszaglászta. Régóta nem kapott annyi szeretetet az öreg, mint ami abban a szimatolásban volt. Könnyen elérzékenyedő személyisége volt. Szerette volna megsimogatni az állatot, de az igencsak ijedős volt. Az állat megszokta, hogy csak rugdossák abban a nagyvárosban, és már nem mert senkihez úgy odadörgölőzni, mint amikor még fent élt a panellakásban, valahol egy közeli nyolcadik emeleten. A macska elszaladt a kezek elől, így a bácsi megint egyedül maradt. Elkezdett gondolkozni a következő napok eseményein, és eszébe jutott, hogy nemsokára szilveszter. Viszont arra is rá kellett jönnie, hogy azt ugyancsak egy ehhez hasonló buszmegállóban fogja tölteni. Talán össze tud majd szedni annyi pénzt, hogy meghívja magát egy doboz Steffl sörre az újév alkalmából. Esetleg még az is összejöhet, hogy találkozik egy-két ismerősével, akik arra járhatnak az ünnep környékén. Nem sok hajléktalannal találkozik, mert elég nyugis környéken él, és nincs akkora esélye, ha kéreget, így nem sokan maradnak a város azon részén.

De volt valaki, aki ezt az embert figyelte. A buszmegálló mellett magasodó tízemeletes panel harmadik emeletén élő fiatal. Egyetemista volt, olyan húsz-huszonegy éves. Tanult. Ezért volt fent hajnali kettő körül még. A zéhákra készült, elég feszülten ült az ablak előtti íróasztalánál. Beleunt a jegyzetei olvasásába, és elkezdett kifele bámulni, így nézte végig az otthontalan férfi találkozását a macskával. Nem fogta fel a kint történteket, jobban foglalkoztatták azok a dolgok, amik vele történtek. Előtte való nap veszett össze az egyik barátjával, ez valahogy ráhúzott egy nagy harisnyát az egész napjára, és homályosan, szürkén látta az életét. Eszében volt, hogy fel kéne hívnia a szüleit is. Vagy három napja nem mozdult ki a lakásból. Elgémberedett a sok ülésben, meg a lábát égette is a combjánál álló olajradiátor, így felállt, és azzal a lendülettel ki is kapcsolta a lakásban meleget adó fűtőegységet. Sarkon fordult, és kiszaladt a konyhába –valószínűleg- teát csinálni.

Egyből a kimenetele után látszottak is a rendőrségi villogók kék- és piros fényei a szoba belső falán. Az ablakból még látható volt, hogy a biztosúr betakarja az öregurat, és megbilincselve beülteti a rendőrautó hátsó ülésére. Az autó tükörre hasonlító fényezésén visszatükröződött a mellette lévő üzlet ablakában lógó ledes „Boldog karácsonyt!” felirat. Elhajtott a jármű a benne ülő „bűnössel”, és a rend őreivel. Az egyetemista a szobában bekapcsolva hagyta a rádiót, amiben egy dal szólt, de senki sem hallgatta már, mert mindenki mással volt elfoglalva. Az egyetemista túlharsogta a zenét, miközben anyjának panaszkodott a volt barátjáról. Miután letette, még meghallotta a dal utolsó egy harmadát, ami így szólt…:

„Mennyből az angyal lekiabál,
hogy szedd össze magad, mert nincs okod rá,
hogy rosszul legyél, hogy sajnáljalak,
úgyhogy ne legyél annyira magad alatt,
amíg van kire gondolnod, van kiért élned,
van kit felhívnod karácsony éjjel.
Amíg van kire gondolnod, van kiért élned,
van kit felhívnod karácsony éjjel.”




Forrás: Kép: instagram.com
Vissza

Tudnivalók

Hidvégi Sebő
2020.01.15.
11/E